A kender termesztése és feldolgozása több évszázadon keresztül az Abaúji tájegységén (illetve a Hernád-folyó völgyében) jellemző volt, amely alapanyagát biztosítja/biztosította a szőtteseknek. A kenderből minőségileg háromfajta fonalat készítettek, a „szál” a legvékonyabb, a „szösz” a vastagabb és a „csepü” a legdurvább. A csepüből szőtték a zsákot, a ponyust; a szöszből a törlőket, lepedőket, a szálból, pedig a díszítő terítőket.
A szőttesek a XX. század első negyedéig a népi élet teljes vertikumában megjelent, a születéstől egészen a halálig, így motívumaival „elmesélve” az adott nép életét. Szabó Sándorné encsi lakos rendelkezik a térségből gyűjtött legnagyobb, legjelentősebb szőttes gyüjteménnyel.
Az Abaúji szőttesek motívumai szerepelnek a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Értéktárba.
