Az év talán legizgalmasabb kiállításának megnyitóját rendezte Encs Város Önkormányzata és az Encsi Városi Művelődési Központ és Könyvtár. Lekli Szabolcs és Onda Róbert fotóiból került válogatás a paravánokra. A fotók felölelik a 35 évet, Encs várossá válásától napjainkig.
A megjelenteket Kércsi Tibor, az Encsi Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója köszöntötte. A megnyitó beszédet Szeles András polgármester mondta. Kiemelte, hogy a régiek ünneplőbe öltöztek, ha fényképet csináltattak, ma már a digitális képek gyakoriak, sokszor elcsépeltek.
Lekli Szabolcs, a régi képek készítői nem tudott eljönni, de levelében a következőket írta kiragadva néhány gondolatot:
… napra pontosan 18 évet életem ebben a városban, illetve akkor még nagyközségben, mert a városi címet is éppen 1984-ben kapta meg Encs. S mivel itt töltöttem a gyerekkoromat, itt nőttem fel, meghatározó része lett az életemnek. Olyannyira, hogy a mai napig encsinek tartom magam.
A kiállításon látható fekete-fehér fényképek elkészítésére is ez a belső erő inspirált. Szerettem volna, ha nem csak az emlékeimben maradnak meg azok az utcák és házak, melyek mindennapos látványa jelentette számomra az otthont.
A falon látható képpárok nem csak két korszakot mutatnak be, két fotós szemén és fényképezőgépén keresztül, fotótörténetileg is sarokkövekre épülnek. A fekete fehér felvételek ugyanis -ma úgy mondják analóg technikával- negatív filmre készültek. Az Onda Robi által készített mai felvételek pedig már a digitális technika termékei. Ezért van az, hogy a nyolcvanas években készült fotók minősége messze elmarad a 35 évvel később készült színes képekéhez képest.
És, hagy szóljak itt egy pár szót Onda Robi barátomról is!
Az általam készített képek mellé tökéletes érzékkel választotta ki és komponálta meg a mai párját. A képek láttán egyszerre lettem szomorú és boldog. Szomorú, mert felébresztette bennem a honvágyat és boldog, mert jó látni, hogy milyen széppé is lett ez a város. Ha végig megyünk a kiállításon úgy is, hogy nem a 35 év alatt történt változásokat keressük a képeken, hanem csak a Robi képeire fókuszálunk, akkor ez tökéletesen megmutatkozik. Robi ugyanis nem a megszokott hétköznapi látószögből közelítette meg a város részeit. Ezek a képek nem olyanok, mint amik a munkából hazafelé suhannak el a szemünk előtt. Ez egy városnézés. Fedezzétek fel Ti is Encsiek, hogy ez a város milyen szép!
Onda Róbert ezeket a gondolatokat vetette papírra:
Encset én úgy ismertem meg mint egy hatalmas falut, a szó legjobb értelmében: mindenki ismer mindenkit és az emberek törődnek egymással. Aki itt született és itt is élt mindig, nem biztos hogy érti ezt és lehet hogy túl érzelgősnek tartja. Pedig így van. Minél nagyobb a város amiben valaki él, annál magányosabbnak érezheti magát. Encs pedig egy kicsi város....
Teljesen megértem Szabolcs nosztalgiáját és honvágyát. Gondolatait Encsről kiterjesztve egész Abaújra, ma már én is így érzek: ez az én városom, az én utcáim és az én dombjaim. Ahogy Szabolcs, én is mindenkit arra biztatok, hogy saját nézőpontjából lássa meg környékünk szépségeit. Na meg persze örökítse is meg, hiszen a lehetőség valószínűleg már mindenki zsebében ott lapul.
- Arra a kütyüre gondolok amelyikkel fészbukozni szoktunk :) Egy nagyszerű eszköz amit egy kis odafigyeléssel nagyszerű dolgokra is lehet használni. A kiállított képekből kb 10 felvétel egy 4 éves telefonnal készült! Vajon melyek?
És igen, bátran kijelenthetjük, hogy ahol élünk, Encs szép! A környék gyönyörű! Az hogy mennyire járunk nyitott szemmel és ebből mennyit veszünk észre, és az is hogy mennyire élhető számunkra, már csak rajtunk, itt lakó embereken múlik...
A megnyitó beszédek után jöhetett a képek böngészése. A gyerekek, a felnőttek találgatták, melyik képen mi látható, felidézték a hozzá fűződő emlékeket.
Érdekességeket is találhattunk a képek között. Voltak képeslapok, nagyon régi, archív fotók, de a legmodernebb technikával készített drón képek is. Az utóbbiakat Nagy László és Tóth Péter készítették. Onda Róbert két különleges képet is kölcsön adott. Az egyiken a Millenniumi park széles változata látható, a mások egy montázs, melyen sok fontos hely került összeillesztésre.
Köszönjük a két fotósnak az időutazást.
Nagy élmény volt. Aki szintén szeretne egy kis sétát a múltban, az megtekintheti a Városi Művelődési Központ előterében a különleges kiállítást.
A programot a TOP-5.3.1-16-BO1-2017-00019 sz .„ A helyi identitás és társadalmi kohézió erősítése Encs központtal” c. pályázat támogatta.
2019-10-01 14:57
